Tegye fel a kezét, aki fél vagy félt valaha a fogorvostól? Valószínűleg mindenkinek égbe kívánkozik a karja, nem véletlenül. Már az óvodás, iskolás években meghatározóvá válhat a fogászatra járás és az ott megtapasztalható élmények, amik nagyrészt egy cseppet sem pozitívak.
Mitől tartunk elsősorban a fogorvosi székben ülve? Eleve a tátott szájú létezés nagyon kiszolgáltatott és méltatlan, de kikerülhetetlen. Viszont ez a fajta gyengeségérzés soha nem gondolt rettegéssel “ajándékozhat” meg minket, főleg amikor szembesülünk azzal, hogy a legkevésbé sem vagyunk urai a helyzetnek.
Vagyis akkor tudjuk messzire száműzni a félelmünket, ha a bizalmi alap kiépül bennünk, az orvosunk irányába. Ehhez néhány pozitív tapasztalat szükséges és az a tudat, hogy a fogászaton a fogorvosi székben semmiféle fájdalmas, rossz dolog nem történhet.
Ha ez a kötelék kialakul, akkor minden rendben. Ha pedig a fogorvos személyisége is kibontakozik előttünk, akkor végképp elköteleződhetünk, visszavonhatatlanul megkedvelve, ha nem is a fogászatot, de a gyógyítást végző orvost mindenképpen.
Ehhez, azonban kétségtelenül az szükséges, hogy rátaláljunk a szívünknek és persze fogazatunknak kedves szakemberre. Bár ez nem minden esetben könnyű feladat, de ildomos ismerőseink, barátaink véleményére hagyatkoznunk, hiszen nincs jobb ajánlólevél az egészséges fogaknál és a fogorvos említésére is nyugodtan szétterülő mosolynál.
Ilyen körülmények között a jövőben nem a rettegés csukja le a szemünket a fogorvosi székben ülve, hanem a bizonyosság: jó kezekben vagyunk.